A meditáció jótékony hatásáról már sokezernyi tanulmány született az elmúlt évtizedekben. Vannak hatékonyabb módszerek, és léteznek kevésbé hatékonyak. Egyes meditációk elsajátítása hosszú időt vesz igénybe, másokat néhány óra alatt meg lehet tanulni. Abban azonban szinte mindenki egyetért, aki behatóbban foglalkozott a témával, hogy meditálni nem csak kellemes, de nagyon hasznos is.

Először azonban tisztázzunk valamit: A meditáció nem gondolkodást jelent. Az nem meditáció, ha arra keresem a választ merengve, hogy holnap mákos tésztát egyek vagy inkább tökfőzeléket. Ez gondolkodás. Ez az elme színtere. A meditáció lényege, hogy teljes mértékben lecsendesüljünk, és a gyakorlás során kapcsolatba lépjünk belső forrásunkkal, igazi lényegünkkel, a Csenddel. Amikor a felszíni létezésünket irányító, és igazi lényünk feletti hatalmat átvett elme, egó és intellektus lecsendesül, akkor önmagunk legbelsőbb részével kerülünk kapcsolatba. Ebben a Csendben nagyon kedvező élettani folyamatok indulnak be. Megpihen a gondolatokat kergető, nyugtalan elme, megnyugszik az idegrendszer, lelassul a légzés, normalizálódik a vérnyomás. A szervezet mélyen pihen, és elkezdi megújítani, megfiatalítani, újjáépíteni magát. A meditáció, ha van megfelelő módszered, eljuttat a Csendhez. Ha nincs, akkor meg csak gondolkozol, elmélkedsz, ábrándozol, gondolkozol, közben dühös leszel, hogy ez a meditáció dolog neked miért nem megy. Ez pedig nem meditáció. A valódi meditációnak ugyanis az a lényege, hogy lecsendesítse az elme, egó, intellektus rendszert. Segít abban, hogy hogy kikapcsolj, hogy feltöltődj. Hogy békét találj önmagadban. Az elme és egó fogságában sínylődő emberiségnek azonban már nem jut ideje meditálni. Mindig akad fontosabb, izgalmasabb, nagyobb haszonnal és több érdekességgel kecsegtetőbb tevékenység, amely helyett inkább nem a belső Csend megtapasztalását választod.

Tudományos tény, hogy a betegségek legnagyobb része azért alakul ki, mert kikészítettük magunkat idegileg vagy lelkileg. Túl nagy a teher, túl sok a félelem, túl sok a stressz. Ha ez az állapot huzamosabb ideig fennáll, akkor az ember immunrendszere legyengül. Jöhet egy fertőzés, vírus, baktérium, és máris betegek lettünk. Az immunrendszer működése, különös módon, nagyon is összefüggésben van lelkiállapotunkkal. Ha valaki elkeseredett, fél, pánikol, stresszben él, az immunitása jelentősen lecsökken. Ha valaki gyászol, többszöröse az esélye annak, hogy daganatos betegséget kap, mint annak az embernek, aki lelkileg stabil. Ez igen elgondolkodtató tény. Jézus azt javasolta tanítványainak: Ne féljetek! Ne agonizáljatok. A félelem ugyanis agónia, egy kis haldoklás, és nyitottá teszi az embert. Az immunitás mindig belülről inog meg.

A magyar nyelv zseniálisan megmutatja mindig, miről van szó: A fél-elem, az két-ségbe esett állapot, vagyis, egész-ségtelen. Az egészség az egy egység állapot, ahol nincs kétség. Egészséges akkor vagyok, ha egész vagyok. Elvileg mindannyian ezt szeretnénk, de az emberek milliárdjai pont az ellenkezőjén fáradoznak minden nap.Túl sok munka, túl sok hitel, túl sok teher és stressz, túl kevés alvás kínja nehezedik az emberekre. Ennek nyomán, a világ lakosságának jó része, eszeveszett rohanásban, kétségbeejtő nyomás alatt éli az életét. Felgyorsult az idő, és szinte semmire nem jut már belőle. A folyamatos rohanásban, kifelé fordult rabszolga létben, pedig eltelnek a napok, hetek, hónapok, évek, és gyorsan vége lesz az életnek is.

Az egyik szeretett tanítóm azt mondta egyszer: ha olyan helyzetbe kerülsz, amit nem akartál, nézz rá a dologra. Mire tanít ez téged? Mit kell megtenned emiatt? Mit nem tudsz megtenni ennek okán? Mi az, amit viszont emiatt meg kell tenned. Nincs véletlen, csak fel nem ismert szükségszerűség. Minden helyzet taníthat, csak legyen tudatosságod, hogy észrevedd, mi az. Vesztegzár alatt él most a világ. Több dolog van most, amire rákényszerülünk, amit meg kell tennünk és amit nem tehetünk meg. Minden helyzetből lehet tanulni. Lásd meg, mire tanít ez téged! Most nem tudsz kimenni, itt a Természet jelzése, hogy akkor indulj el befelé. Ami fent, ugyanaz lent, ami kint, ugyanaz bent. Befelé fordulva ott vár a valódi végtelen, te magad, az, aki valóban vagy. Egy nagyszerű, csodálatos, csendes, ám isteni lény, aki szeretetből, határtalan tudatosságból és Fényből van. És igazán VAN!

Az ember meg akarta ismerni a világot, a figyelmét kifelé fordította. A tudományos kor vívmányai lenyűgözőek, de elborzasztóak is egyben. Az ember, miközben kifelé figyelt, hegyeket mozgatott és folyókat fordított meg, óceánokat kötött össze, elvesztette a kapcsolatot belső forrásával. Miközben azt hitte, a tudomány nevében és segítségével meghódította a világot, valami retteneteset tett. Vírus módjára terjedt el a Földön, és amerre csak járt, felélte azt a környezetet, ahová került, és pusztulás, kihalás, megmérgeződés járt a nyomában. Hiába az ész diadala, ha ez a diadal a szív bölcsességével és csendjével nem fonódik össze. Az ember megismerésre, tudásra, bölcsességre, beteljesülésre boldogságra vágyik. De látjuk már, hogy ez az út, ami eddig volt, már nem járható tovább. A Földanya nem pusztította el az embert, de hazaküldte karanténba, hogy gondolkodjon el egy kicsit. Modern civilizációnk végnapjait éli. Új világrend van születőben. Befelé is tekintő, önmagát lényegi mivoltában, isteni Fényként, szeretetként felismerő és megismerő, csendes harmóniáját a Természet egységével összhangban megélő emberiség születik. Te döntöd el, hogy része leszel-e ennek, elfogadod-e a változást, vagy mindhalálig ellenállsz.

Az ember rossz lóra tett, mondják a bölcsek, az anyagi világ káprázatába zuhant és szenved. Elvesztette kapcsolatát a belső világgal, a belső Csenddel, ami pedig létezésünk lényege. A pénz, a gyönyörök, az élvezetek, a szex, a hatalom, a még több és több egyre intenzívebb hajszolása oda juttatta az embert, hogy hiába van meg sok mindene az anyagi világban, a belső béke és harmónia elveszett. Kiégés és szenvedés maradt csak, üresség és boldogtalanság.

A belső Csendjét és Önvalóját elvesztett, kifelé élő, anyagi világban létező, egyre többet és többet habzsolni akaró emberiség elérkezett oda, belássa, ezen az úton a pusztulás vár rá.

Minden ember testvérünk boldog akar lenni, de rossz helyen keressük a boldogságot. Nem az elme, az egó és az intellektus szintjén van a boldogság, nem a rohanásban, az állandó agyalásban. Nem a többet akarásban, nem a halmozásban. Egy átlag embernek naponta 60-80 ezer gondolata van. Ezek java része nap mint nap ugyanaz. Hozzávetőlegesen 5 éves korunkig elsajátítottunk egy gondolkodási és reagálási sémát, és utána egy robotpilóta irányít minket. Hol vagy te? Ki vagy te? Vagy-e egyáltalán? Van-e élet számodra a halál előtt? Nagy kérdések ezek. Semmi más nem tudja annyira kikészíteni az embert, mint az állandó gondolkodás és agyalás. Ez pedig nem vezet sehova, csak a lelki és testi betegségekhez. A megoldás nem a még több munkában, nem a még több erőfeszítésben van, hanem a benned lévő végtelen Csend megtalálásában. Az Önvalódban, amit a keletiek Átmannak neveznek. Ez vagy te, egy csendes, megfigyelő, szemlélődő, tanúskodó minőség. Egy végtelen, halhatatlan, örök Fény-lény. De milyen kár, hogy a legtöbb ember soha nem találkozott még igazi valójával, sőt, nem is hiszi, hogy ilyen létezik őbenne. Olyan nagy a stressz, olyan nagy a rohanás, hogy már nincs egy pillanatnyi idő sem megállni és elcsendesedni.

Pedig a Csend a lelke mindennek! Minden dolog, amit itt a fizikai világban megtapasztalsz az érzékszerveiddel, a Csendből született. Valójában minden, amit itt tapasztalunk ebből a végtelen és határtalan Tudatmezőből született és innen tartja fenn magát. Minden ez, és ezen kívül nincs semmi más. Én az vagyok, te az vagy, és minden az – állítja a Véda tanítása.

A keletiek azt mondják, úgy, ahogy mi nyugatiak érzékszerveinken keresztül felfogjuk és elképzeljük, a világ csak egy illúzió, egy káprázat. Nagyon jó a grafikája, nagyon igaznak tűnik, de ez valójában csak Májá, a káprázat tüneménye. Mi a valóság? A benned lévő belső világ, a Csend, ahol nincs kétség, ahol egység van, ahol Egészség van. Ez a valóság. Ennek végtelen energiájából, békességéből és határtalan tudatosságából születik minden, ami itt a fizikai világban van. Ennek a kettőnek az egysége adja az igazi valóságot. Az az ember, akinek nincs kapcsolata önmaga forrásával, illúziót kerget. A forrását, belső csendjét veszített ember örök szenvedésre van ítélve. Az ősi keleti bölcsesség és a legmodernebb kvantumfizika ugyanazt tanítja: te magad is teremtője vagy az Univerzumnak. A tudati minőséged, energetikai valóságod határozza meg azt, hogy milyen világot tapasztalsz magad körül, hogy kinek, minek és milyennek érzékeled létezésedet. Óriási lehetőség ez, hiszen ha felemelkedsz egy magasabb energetikai és tudati valóságba, akkor egy magasabb minőségű életet tudsz teremteni magadnak. Nem hiszed? Mi lenne, ha adnál egy esélyt magadnak arra, hogy kipróbáld? Csak a ráncaidat veszítheted! 🙂

A meditációban lecsendesedsz. Megtalálod a békét, és a belső stabilitást. Megtalálod önmagadat. Ha benned rendezettség van, akkor a külső világban is harmónia lesz. Elkezdenek a dolgok rendeződni. Először lassan, de ha kitartóan meditálsz, akkor egyre több sikerélmény jön. Jobb lesz az életed, egyre inkább örömödet leled benne. Ha rendszeresen gyakorolod a meditációt, felemelkedsz egy magasabb energiaszintre. Gyakorlat teszi a mestert! Magasabb energiaszinten minden jól és könnyen megy. Az embernek, ha nehézségei is vannak időnként, a dolgai kezdenek mégis valahogy jól alakulni. Felismerések és megértések jönnek. A problémák feladatokká finomodnak, majd kihívásokká formálódnak és fokozatosan lehetőségekké fejlődnek. Ha úgy is érzed néha, zavar keletkezett az életedben, az Univerzum mindjárt küld hozzá segítséget és megoldást is. Olyan leszel, mint amit a könyvemben, A szeretet hatalmában írtam, akár egy fekete öves keljfeljancsi. Lehet, hogy néha majd lenyomnak az élet nehézségei, de mindig visszaállsz egyensúlyi állapotba, mert lesz hozzá megfelelő energiád és belső stabilitásod.

Több mint harminc éve foglalkozom meditációk tanulmányozásával és pár éve tanításával is. Kipróbáltam sokféle módszert, jókat, rosszakat, semmit sem érőket, és találtam egészen lenyűgözőeket is. Azt hiszem, nem túlzás azt állítanom, hogy elég jó rálátásom van már arra, milyen is a hatékony meditáció. Amit tapasztaltam, megosztom most veled:

A meditációs technikáknak több százféle módja van, alapvetően azonban mégis három nagy halmazba lehet őket csoportosítani.

1. A koncentrációs technikák

gyakorlása során a meditáló az elméjét a koncentrációval valósággal megerőszakolja. Órákon keresztül az elméjét egy pontra, gyertyalángra vagy a köldökére, mantrára vagy valami másra koncentrálja. Ha az elme elvándorol, mert ez a vándorlás egyébként az elme természete, akkor a koncentrációs technikát gyakorló erővel visszairányítja a koncentrációja tárgyára. Ennek a roppant erőfeszítésnek az az eredménye, hogy a gyakorló néhány óra alatt szinte kicsinálja az elméjét és magát is, olyannyira kifárad, hogy egyszer csak belezuhan az elméje egy mély csendességbe. Morzsányi ideig békét talál, megtalálja egy villanásra a belső Csendet, de ezzel nem megy túl sokra. Az ember eközben annyira kimerül és kifárad, hogy az élete a gyakorlástól nem lesz sem jobb, sem szebb, nem tud építkezni belőle. A koncentrációs technikáknak nem sok hozzáadott értékük van az élethez. Igaz, hogy a gyakorló megtapasztalja, hogy ő nem egy test, nem egy elme, nem egy egó, nem egy intellektus, hanem valami sokkal nagyobb és több ennél. De mivel a gyakorlás annyira fárasztó, az eredmény pedig minimális, hogy nem sok értelme van végezni ilyesfajta gyakorlatokat, hiszen léteznek ennél sokkalta eredményesebb módszerek.

2. A második halmaz az úgynevezett kontemplációs technikáké.

Kontemplálni annyit tesz mint gondolkodni. Gondolkodok valamin, járatom az agyamat. Eszembe jut az alma például, megjelenik előttem egy almafa, utána eszembe jut, hogy a nagypapám, amikor almát szedtünk gyerek koromban, még kis zsebpénzt is adott a segítségért. Meg az is eszembe jut, hogy milyen finom almás pitét tudott sütni a nagypapám, és jóleső érzés tölt el, mert nagyon szerettem őt. Milyen jó is, hogy lehetett nekem egy ilyen csodálatos nagypapám! Elrévedezek egy kellemes, szép gondolatban és érzésben. Ez a kontempláció. Egyik gondolatról a másikra szörfözök át, emlékek, érzelmek, gondolatok áramlanak. Lecsendesedek, nyugalmat, békét érzek, alfa agyhullámok keletkeznek, relaxálgatok.

A kontemplációs technikáknak két fajtája van: 

1. A belülről irányított módszerek: pld. autogén tréning, relaxáció, agykontroll.

2. Kívülről irányítottak: pld. vezetett meditációk, hipnózis.

Mindkét esetre igaz, hogy az elme elindult a lecsendesedés felé, de egy kis mértékben még aktív marad. Ugyanis a kontemplációs technika közben a meditációt végző vagy az őt vezető személy utasításokat ad, hogy mit kell tenni a gyakorlat közben. Ha pedig az elme be van kapcsolva, akkor biztosan nincs kikapcsolva. Vagyis aktív. Már elindultunk a cél felé, a teljes belső Csend felé, de egészen még nem értünk oda.

3. A harmadik halmaz mindazon ősi, védikus technikákat foglalja magába, amelyek olyan módszert használnak, amely teljes mértékben lecsendesíti az elme-egó-intellektus hármast.

Mély, testi, lelki Csend állapotban az elme fokozatosan elnyugszik, majd visszaolvad önmaga forrásába. Ilyenkor a bennünk lévő Átman, az Önvaló, akár egy csendes megfigyelő, tapasztalja önmagát. Olyan mély a pihenés, mint amikor mélyen alszunk, ám nem veszítjük el a tudatosságunkat. Ellenkezőleg, finoman, mély csendességben  tapasztaljuk önmagunk igazi valóságát. Az Önvalónkat. Több ilyen meditációs technika is létezik, szerencsés vagy, ha megtalálod valamelyiket.

Ajánlom figyelmedbe az Ájurvéda Meditációt, amely különleges, egyszerű technikájával megtanít arra, hogy valóban megtaláld önmagad belső forrását. A benned lévő Csendet, a békét, azt a belső boldogságot, nyugalmat, békességet, stabilitást, amire mindig is vágytál.

Az elme nem tudja és nem is akarja lecsendesíteni magát. Mint ahogy Eckhart Tolle a Most hatalma című könyvében írja, az elme ellenérdekelt. Az elme mindent irányítani akar, ezért nem akarja magát lecsendesíteni. Olyan mint egy rendőr, aki üldöz egy bűnözőt, de ő maga a bűnöző. Nem akarja magát elfogni. Milyen igaz ez! Az elme mindent irányítani, kontrollálni akar. Kell tehát egy megfelelő módszer, egy megfelelő technika, ami lehetővé teszi, hogy tényleg tudj meditálni.

Az Ájurvéda Meditáció egy hatékony módszert ad a kezedbe. Megtanulása nagyon egyszerű, könnyű, akár egy gyerek is képes lehet rá. Nem kell hozzá semmiféle előképzettség, testi ügyesség, filozófiai jártasság. Mivel ez egy egészség megőrző módszer, nem vallás vagy filozófia, bármilyen hitű ember alkalmazhatja a mindennapjaiban.

Most akár online is megtanulhatod, 50 százalékos kedvezménnyel, méghozzá otthonod kényelméből, biztonságából!

Ha szeretnéd megtanulni, érzed a szívedben a hívást, ne habozz, jelentkezz! A múlt elmúlt, a jövő nem létezik, ezért jelentkezz MOST! 

Bejelentkezés: pal.tamas1971@gmail.com